utolsó képkockája a világnak

nem igazán tudom megfogalmazni, mit érzek most. igazságtalanságot..hiányt, többnyire.nem tudom bizonyítani, hiábavalóak a szavaim olyan számára, aki nem hisz már bennem.kár, hogy nem tudtam őszintén elmondani mindent..megelőzhettem volna ezt  a sok szart.valaki olyannak az…

legyen az bárki, én szeretném látni, milyen az, ki sosem fél.ő hogyan élhet, s vajon mit láthat, ki az, aki bennem él?rám néz, mosolyog szépen, szemeivel ölel át.nézem, szelíden kérdem, ugye téged láthat, ki a szemembe néz?nézz rám, s mondd, hogy engem láthat, ki a szemembe…

valahogy valóságosabbak lesznek tőle a dolgok. az élet unalmas és céltalan. mind nagyreményekkel kezdjük, aztán lemondunk ezekről. rádöbbenünk, hogy előbb vagy utóbb úgyis meghalunk, anélkül, hogy megtaláltuk volna a választ a nagy kérdésekre.mindenféle bonyolult elméletet…