utolsó képkockája a világnak

 mindig van egy pont, ahonnan hiába kapaszkodsz, küzdesz, hiába hiszed, hogy meg tudsz birkózni vele, nem jutsz feljebb. megrekedtél. egyre lejjebb és lejjebb sodor az ár meg még ki tudja, mi. azzal, hogy eszeveszettül kalimpálsz csak rontasz a helyzeten. és nincs a kezedben semmi, nincs ahova kapaszkodhatnál, hogy kihúzd magad a gödörből. minden szárnycsapással, amit a legjobbnak hitt időben épp a legrosszabbkor teszel, minden sóhajjal, amit te magad helyesnek ítélsz, csak mélyebbre és mélyebbre sodródsz, amíg olyan mélyre nem kerülsz, hogy azt sem látod már, miért akartál egyáltalán küzdeni. és itt jön el a vége. mindennek. 

 kurva kinderbueno

 mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózom. várok mikor már nem kellene és kapkodok mikor még várnom kellene. okkal, de ok nélkül is szeretek és gyűlölök egyszerre. hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. mégis, így vagyok önmagam

"az ember sohasem tudhatja, kivel hozza össze a sors, vagy hogy egy egyszerű döntés - hogy a sarkon jobbra fordulunk vagy balra - néha mindent megváltoztat. van úgy, hogy a választásaink nem számítanak. máskor... egészen váratlan helyzetekbe sodorhatnak." 

ted mosby, architect

 miért van az, hogy mikor nincs senkid, mindig sírsz, hogy bár lehetnék valaki életének az értelme és mikor van egy ember, akinek az élete értelme vagy, te nem tudod megbecsülni..miért?

lehet én vagyok gyenge vagy túl kevés a fantáziám
ne mondd, hogy én vagyok gyenge, ne mondd, hogy nincsen hazugság
kérlek magyarázd el, hogy megértsem, mert jobb lenne hinni valamiben
rajzolnád újra, én meg hallom ahogy letagadom, pedig én is ugyanúgy akarom
még annyi minden lenne hátra, még annyi minden, ha értenéd, hogy nem csak én vagyok az, aki ennyire remekül menekül
bárcsak sosem nőnék fel
hogy tudjon kevésbé hinni abban, amit csukott szemmel lát? hát mégis hogy állhat ennyire távol attól, hogy nyugodt legyen a táj?inkább amnéziát színlel, hogy ne látsszon menynire fáj