mosolyt, de könnyet is csaltam már az emberek arcára. olykor csalódást okozok, máskor én csalódok. néha meggondolatlanul bízok, vagy magyarázat nélkül bezárkózom. várok mikor már nem kellene és kapkodok mikor még várnom kellene. okkal, de ok nélkül is szeretek és gyűlölök egyszerre. hibáztam, hibázok és valószínűleg még rengetegszer fogok is. mégis, így vagyok önmagam
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.