utolsó képkockája a világnak

tudom, milyen érzés az, hogy mintha ott sem lennél, amíg ő rád nem néz, meg nem érint, vagy nem süt el egy viccet a károdra..csak, hogy mindenki lássa vele vagy, az övé vagy.

túldramatizálom.ismét. de még csak észre sem veszed. hahó.vissza akarom kapni,ami nem is olyan rég volt.és én rontottam el, de nagyon.a 'nem akarok senkit magam körül tudni' és 'megfulladok szeretet nélkül' énem kegyetlenül marcangolja egymást. már úgyérzem,tényleg megfulladok.…

ez a legnehezebb manapság,ugye tudod?hogy hiányzik-nem is a szeretet- hanem a jóság.ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz.érezted már, hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés?sőt, meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán.egy jó szó, egy jó tett…

 na most csomó minden van, kezdem az elején.reggel nem mentem be nulladikra, de nem bántam meg :'')aztán nem volt angol, aztán rövidített órák,11kor végeztünk.megvártam barbut, elmentünk főtérre:')később hazajöttünk hozzánk, 5 órán át zsibbasztottuk…

 ..mert nagyobb dolog annál, hogy odadobod magad csak egy valami lehet:úgy csinálni végig, hogy soha ne tudja meg, soha ne tudja meg az, akiért teszed.tudod a heroinnál meg a fegyvernél is durvább, amikor megerőszakolod a lelked.

 én meg pláne nem :Dmegint történtek dolgok, egyre mélyebbre süllyedek ebben a majdnemdepresszióban.ma volt egy olyan napom(félig) mikor úgy éreztem olyan vagyok, mint másfél évvel ezelőtt.talán kicsivel érettebb, meg egyéb nyalánkságok, de mégis azt éreztem, hogy nem tudom…