jólvagyok.nemleszbaj.hiába,hogy igazából nemis,csak a sejtés,meg a gondolatok,hogy kiraktam magamban a kirakót.túl sok alátámasztás sincs.próbálok nem is keresni.
attól félek,hogy találok.ha már félelem,akkor féltékenység.konkrétan semmire,de mégis mindenre.beteges gondolatok,és már az őrület határa.
hogy mennék oda,de vissza soha.és ha nem is vár,én meglepően,és örökre.
de kioperálnám magamból,tényleg.meghogy majd nem lesz szükség az operációra,mert magától el.de hogy mikor meg miért,azt senki nem tudja,hiába olyan okosak.
hülyeség az egész.de ha egyszer..
akinek kell,az igen,akimeg nem.az ígyjárt.
hiába akarok megtenni dolgokat,ha mégse,és utána nem tudja senki,hogy meg akartam tenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.