hát olyan nap ez,hogy könnyek közt végig.pedig nem szokás.
de mégis visszatarthatatlanul,és egyre jobban.
nincs konkrét ok,vagy bármi.csak a sokminden egyszerre,meg az egyedüllét.
és ilyenkor gondolatokkal megtelve,aludni úgysem fogok tudni.
legalább azt eltudom mondani,hogy megpróbáltam még egyszer,ismét csak a csalódás.
tehát akkor a 4 fő dolog közül egy a helyrehozhatatlan?a többit is megpróbálom majd..idővel..de igazából nem mennek ezek.az elégedetlenség is rossz.
aztán majd kiderül hogy énis énekelhetek e barátokat figyelőt.egyre inkább úgy tűnik nem lesz kiket figyelni.
hogy mennyire kevés volt,akiket lehetett,úgy szeretni, hogy hatványozottan vissza..
dehogy valami vidámság is legyen, február 13. hs7*-*
remélem!nagyon.
aki soha sem él, annak úgysem fáj a halál..
a holnapi naptól pedig nem várok semmit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.