/dresss.jpg)
rohanj,ne félj, hátha majd nem látja senki,csak én
mint egy fuldokló az élet vizében,beleivott s csalódott hitében,közel vagy hozzám mégis távol.
egy szó,egy pillanat,mosolyogsz-ez a szívemben marad és ennyi.
de kérlek ne magyarázd meg nekem.
nem tudom most már higgadtan kezelni,beteg dolgokat másképp nézni..
csak szólj és megyek a baltáért,ha kell még fájdalom
néha úgy tettem,mintha nevetnék, de belül őszintén sírtam
ha senki nem látta a foga között dalt dúdolt a magányról..
ennyit a vágyról-lerúg az ágyról
nemértitek..nemisbaj
hidd el jobb lesz mindenkinek,csak zárd rám a gumiszobát!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.