beszélj hozzám, mondd újra el, hogy a világ botrány, de holnap mégis élni kell.
itt nem vagyok idegen, fekszem a szíveden és hallom, hogy dobog.
a fekhely mellett most is töltve áll a hűs boros pohár. itt érzem, otthon vagyok.
nem is tudod, milyen nagy dolog..
én ordítok néhanap, tudom, hogy bántalak.csak szidlak a semmiért.
hiányzik néha egy kis fájdalom, máskor meg nem bírom, azt, hogy folyton megkísért.
adj hitet és elhiszem neked, hogy élni szebben is lehet.
sok okos megvet és nevet, de te észre se vedd, csak adj hitet.
a szájak szélén gyűlölet és harag remeg, a világ nagy beteg.
te boldog vagy, hogy van kit féltened, egyetlen életed ennél komolyabban nem veszed.
próbáltam hős lenni és szent, nekem egyik se ment, magamon veled nevetnék.
játékos vagy, mint egy nagy gyerek, legdurvább fegyvered a békülésre képesség.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.