annyira kibaszottul zavar, hogy most itt vagyok, de leginkább az, hogy ennél jobban nem is érezhetném, hogy én vagyok. én vagyok aki mindig mindent elképzel, próbál, de szart se tesz érte. semmiért. csak a sodródás, csak a majd alakul. és elúszik minden, kurvára elúszik, hagyom kurvára elúszni. én. és azt akarom, hogy elússzon? lehet. vagy csak azt gondolom, hogy el kell úsznia? vagy egyáltalán, elúszik? vagy ott marad, ahol hagyom? kiszolgáltatva nekem? nem, az lehetetlen, ennyire semmi sem lehet az enyém. soha. üres vagyok, elveszett. még mindig nem hiszem el, soha nem is fogom
senkinek semmit
semmi vagyok újra
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.