utolsó képkockája a világnak

GYŰLÖLLEK TITEKET valaki vigyen el innen könyörgöm nem bírom nem bírom nem bírom nem bírom nem bírom nem bírom nem bírom nem bírom nem bírom 

 tíz éve történt azt hiszem, az, hogy nem történt semmi sem

 eszköze a kényszer, esténként, ha bátoremberek közé megy, megy minden magátólnem mond semmit, úgyis kitalálomnekem van a legjobb apám a világonakkor is csak a rohadt múltnak volt esélye életben maradni

 az én valódi arcom sokkal szörnyűbb, mint amit festeni szoktam magamnak

 elég nagy a távolság aközött, amit a saját cselekedeteimről gondolok, illetve aközött, amit valójában teszek. bennem van egy eléggé határozott ítéleterő, senkit nem tudok gyűlölni, talán még az utálat is kiveszett a szívemből, de azért azt pontosan tudom, hogy kitől…

 esernyőkbe kapaszkodva szállunk