utolsó képkockája a világnak

 teljesen jelentéktelen vagyok..és ma valaki aztmondta nekem:"miért nem veszed már észre végre,hogy vesztett ügy?"nemtudom.nem akarom.naív vagyok, és abban bízom,hogy ez majd néhány év múlva változik,hogy eljön az az idő,mikor nem csak mások helyzetét látom…

hiphiphurra.megint:] bár ez is csak nekem volt "rémálom",senki más nem ijedt volna meg..de én nem csak megijedtem,szinte depresszióba zuhantam,és ilyenkor rossz,hogy még magam előtt sem tudom titkolni.hiányzik.olyanrossz.

abban a néhány pillanatban felmerülő boldogságérzet nem kompenzálja az utána,már kitisztult fejjel 'megsemtörtént..megintálmodtam' érzést..nagyonnem.was it a dream?is this the only evidence that proves it, a photograph of you and i..

ha kitaláltad, hogy mitől féljünk,mondd meg nekünkmár nem is reméltünk, csak riogattuk a többi emberthogy élniük kell egy jó darabig, mertbár itt élesben érvek jönneknem igazán lett ettől sem könnyebb nekem.párat kipróbáltam aztán legyintettem és beláttam:ha igazat…