teljesen jelentéktelen vagyok..és ma valaki aztmondta nekem:
"miért nem veszed már észre végre,hogy vesztett ügy?"
nemtudom.nem akarom.naív vagyok, és abban bízom,hogy ez majd néhány év múlva változik,hogy eljön az az idő,mikor nem csak mások helyzetét látom át,hanem a sajátomat is.mikor nem sajnáltatom magam naphosszat,és őrlődök önmagamban.mikor majd nem kérdezik meg hogy miért nem veszem észre,és miért nem azt teszem ami logikus lenne, és nekem is jó.eljön az idő,mikor nyitok a boldogságra.
de nem ma. nem most.
még mindig rétre kiülős,csillagokat nézős,borozós,ülésvárt énekelős hangulat..nemis biztos,hogy ül és várt..most regina spektor és the smiths dalok járnak a fejemben..de tök mindegy. egyetlen különbség van. most egyedül szeretném.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Pacalt 2010.03.03. 12:56:38
incomplete lullaby 2010.03.03. 16:12:32
kitűztem már a napot.és alapvetően nem látszik rajtam ez a letargikusállapot,csak ha egyedül vagyok,attól sem kell félni,hogy nem mozdulok ki.a tekintetek keresését pedig épp tegnap határoztam el,csalódáscsalódás hátán,szóval most önző leszek,én leszek boldog!
szóval köszönöm:)tudatalatt mintha éreztem volna ezt a kommentet,biztos azért jött rám a változtathatnék:Dköszönöm.