kopár fák ágait fújja a szél
olyan üresek akár a lelkem
hang súgja várj még
halkan mellettem
mire várjak?vagy kire?
némán suhannak el mellettem a falevelek
ők nem várnak semmire
sodródnak az árral
ha eljön az idejük,elszáradnak
nyomot nem hagyva maguk után
mintha sohasem léteztek volna
én is ilyen nyomot szeretnék hagyni
mintha sohasem léteztem volna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.