nem próbálok másoknál jobban táncolni.csak magamnál jobban.
ha magunkat akarjuk körülírni, azt mondjuk: "én az vagyok, aki így meg így gondolkozik, érez és akar, ez a foglalkozása, pozíciója, ennyi és ennyi idős, ilyen, vagy olyan a külseje, egészséges, vagy ilyen-olyan módon beteg." ezek a dolgok azonban mind megváltoznak, elmúlnak, átadják a helyüket újabbaknak. önazonosításunk pillérei állandó mozgásban vannak. időpillanatokba vetett, valódiságot nélkülöző ismérvek. nem adnak valódi támaszt az "én"-nek, és ezért az "én" mint képzet, nem állja ki a vizsgálat próbáját. ha ugyanis az egymásnak legszélsőségesebben ellentmondó irányultságokra, érzelmi állapotokra, tulajdonságokra is rámondjuk, hogy "én", akkor hol van a különbség az "én" és a "nem én" között?