írások égnek némán máglyán hal meg az értelem
azt a hajnalt sose feledem, mikor megborzolt az a szél
most nincsen más csak a csönd van
darázsderekú felhőkből lassú eső hull
ez a szerelem véget ért
ópium hozz álmokat lepkeszárnyú délibáb
minden egyes pillanat
a boldogság
lezárt szemhéjam vászon a belső film hosszú álom
nem ébredek már fel többé soha talán
őrlángra tettél engem elhagytál megértettem
ösztön csak a szerelem gyengeség villamosság
ópium hozz álmokat lepkeszárnyú délibáb
minden egyes pillanat
a boldogság ágyra jár
a ködben tompa földfény dereng
gyilkos örvény ránt elragad messze
nevünket ne keresse senki többé a fában
kivéstem, ha járna bárki eztán arra
ki vagyunk már kaparva
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.