utolsó képkockája a világnak

 hát, reggel arra keltem, hogy tomi elkérte a laptopom, hogy filmetnézzen, majd 10 perc múlva visszajön, hogy este még működött-e:D valami problémája van, amin a kétszépszememmel nem tudok segíteni, szóltunk a dávidnak, vasárnap átjön és megnézi, nagyonremélem nem fog minden elveszni ami rajta van, mert akkor basszamegavilág!:D
aztán takarítottam meg minden ilyesmi, hogy majd jön az ingatlanos bácsi, hát baszott jönni..nem is kérdeztem anyut, hogy mivan, mindegy, mostohafater úgyis parádézott tegnap, hogy ő nem költözik(N) imádok élni tényleg.
na aztán délután bekapcsoltam ezt a szart, legalább fél órába tellt.
de már egész hozzászoktam a tempóhoz, msnezni netudok, vagy ha igen,az csoda:D mindegy, valahogy most nem is hiányzik.
ittvolt barbu, és iszonyatjóvolt.hozott monstert és kipörgetett a letargiámból, legalább egy délután erejéig:)
my tears dry on their own<3
kaptam tőle csodálatos piros(!) karkötőt :)
és ezermillió év után ismét meghallgattam az azt hittem érdemest, és megállapítottam, hogy még mindig hatással van rám.
el akarok menni messze, még mindig, egy teljesen új helyre, új emberek minden legyen kibaszottul új..
megint mindent úgy szétcsesztem, és bár nem akartam de sikerült, ma délelőtt nem itthon kellett volna ülnöm,hanem egészmáshol, kurva nagy fordulatot vehetett volna ez a szar,de már megint nem hagytam. szóismétléés. hiszem nagyon hogy valamit tudnék ha egyszer mégis hagyom..ahogy írok, egyre inkább fura hangulatba kerülök.először az jutott eszembe,hogy lekéne vágni a körmöm mer utálom ha hosszú. aztán az, hogy lekopott a körömlakkom, már ipszi óta ilyen:D aztán az, hogy inni akarok, aztán, hogy pannonfesztet akarok, aztán, hogy nyarat.alterábát, nagyon. maffiát természetesen egy józan 30Y koncertet. 
ha a szívnek a testben benne táncotjárni volna kedve..és képzeld azt,hogy ez még semmi
és tényleg úgy érzem magam 'mint akinek hazudtak és még csak nem is szólhat'
nem akarok aludni, mert napok óta nemtudok, és ha lefekszem csak a rohadt plafont bámulom és jönek a gondolatok és megőrülök.
de összeszedem magam,összekéne.igazából nem is vagyok bonyolult,sőt teljesen átlátható,csak empatikusnak kéne lenned,hogy átláss.vagy mondjuk időre van szükségem, és ezt nem oldod meg azzal, hogy veszel nekem egy órát, bár nincs órám, mert megőrít este, ahogy kattog. ránéztem a hajamra, és remélem megnő:D
nem rosszul vgok egyébként, hanem...erre kikéne találni egy saját szót,vagy is na. egy újat.meghatározhatatlan állapot. 'úgyérzem magam mit egy üres kólás flakon, akin áttapos a sors mert túl könnyen hagyom' tényleg mindig hagyom.
őszintén szólva, azt gondoltam hiányozni fogok, tévedni emberi dolog, nálam meg mindennapi :D még nem írtam eleget, muszájnak érzem és valami okosat akarok írni, amitől reggel úgy ébredek majd fel, hogy minden rendben, és öröm boldogság, és mindenki lássa rajtam a csodát. hát *valami okos* mindenkinek a saját okossága(: