úgy érzem senki nem ért, nem hagyom, hogy bárki is értsen
nem ott vagyok ahol lennem kéne? nem hát
egyre zaklatottabban
de valami csodálatos
még a hamburgert se szeretem, komolyan
különben értem ilyet nem tennének meg, hozzászoktam én már, hogy csak a második vagyok, jóesetben
mostanában sok jó blogot olvastam, úgy írnék én is olyanokat
azt hittem eddig, hogy az őszinte feltétlen szeretet olyan, mint a hullócsillag
egyetlen pillanatra tűnik fel és kívánhatsz bármit, ugyanazt a csillagot nem látod többet
de egyre több csillag hullik le, én már nem is kívánom. én csak egyetlenegyethiszek. egyetlen egyben hiszek, de ez normális? hogyanlenneaz! (?)
de én képes vagyok a saját körmömmel úgy megkarmolni magam, hogy fájjon
ja és baromira kell, hogy legyenmár ipszi, mert mikor kiabáljam liával hogy SZERETLEKZOLI ha nem akkor, de idén már úgysem, meg azért basszákmeg londonban
ha valami rosszra fordul és idővel megoldom, attól még nem lesz jó
de olyan vagyok mint aki depressziós
pedig nem
csak elhanyagolt
nade harry véletlenül bútorrá változtatott, ha újra magam vagyok, majd írok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.