marcipán íze volt a lelkének. legyen esetlen, rendszertelen, váratlan. valahogy stagnál most az egész, én meg könnyelműen élvezem. hogy kés, háború meg véres könny helyett ülök egy széken. egy szánalmasan sablonos széken. és várakozom. hol maradsz majd, mikor lemosom körmömről a lakkot? tökéletes pillanatképeket adtunk a világnak. nincs már másnak behatása az elmémre. a csend pedig a legjobb barátom. tűz nélküli rögtönzött tábortűz. részeg fecsegés. osztatlan, megosztott öröm. közelebb, még közelebb vágyom, és én vagyok az, akit egy laza mozdulat képes volt eltávolítani onnan. messze mentem, még magától is. a vágy vezetett, és a vágyat vezető alkohol. megannyi ellenség. ellenem szegültek és én melléjük álltam.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.