még ezzel is megelégedne. hogy omlós mosolyok veszik körül. csak rosszabb ne legyen. mindig csak féltették maguktól, mindenki. de senki nem gondolt bele, hogy neki is lehet olyan oldala, amitől félni kellene. soha nem számított semmi igazán. valaki végre elég ahhoz, hogy elég legyen számára. haj, vállak, szemek, térd, kabát, kezek. aztán együtt folytatták tovább az utat, amit külön kezdtek el..és amit együtt fejeznek majd be. de még nem most. előtte még lezajlik millió csata fejben és ..szívben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.