kedves Te
tudom, hogy te és én sok mindenen mentünk keresztül, de nem tudom elfogadni, ahogy most vagyunk.
nem tudom megérteni, hogy valaki, aki valaha a legjobb barátom volt, egyáltalán semmim sem már. mindezek után semmi sem lehet olyan, mint azelőtt. engem még mindig bánt. egy napon csinálsz valamit, másnap pedig úgy teszel, mintha semmi sem történt volna. ok nélkül követsz el dolgokat. de tudom, hogy..nem. csak félsz emlékezni, nem akarsz. és én már nem tudok mindenre figyelni, amit teszel. nem tudok többé vigyázni rád, melletted lenni, segíteni, meghallgatni, mert te vagy az aki eltaszítottál és nem engeded. szerettem volna csak csendben ülni melletted, hogy tudd, hogy vagyok neked, érted. már nem szeretnék, már nem érsz ennyit. már nem ér ennyit az egész.
csak azt kívánom, bárcsak kitörölhetnélek az emlékeimből, és elfelejthetném, milyen érzés volt.
szeretettel,
én
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.