utolsó képkockája a világnak

hát végre rávettem magam,hogy írjak valamit,mert ha az elmúlt két napban tettem volna,akkor tuti valami embergyűlölő depressziós szöveget írtam volna.
csak így összefoglalóként:
amilyen boldogan keltem szerdán,úgy 10szer olyan szomorúan feküdtem le.
10körül,és csak fél kettőkor sikerült álomba sírni magam.
hazaértem városból,félórával korábban,mint terveztem.megvannak a gyűrűk:] minden szép és jó.aztán 7körül anyámék már visítoztak,hogy egyek valamit.lementem és ment a szokásos,családtagok összevissza fikázása:S
aztán mivel beszóltam,hogy kurva szar ez így karácsony előtt,le lettem énis rendesen oltva.
végülis mostohafater a képembe vágta,hogy egy nagy nulla vagyok,és már nem lehet rajtam segíteni..
tényleg igazán jól esett:] köszönömszépen:]nem dehogy nem sírom el magam félóránként ha eszembejut..ugyan:]
de most komolyan..egy órán át én voltam a téma,kellemes volt ezt a lépcső tetején bőgve hallgatni:] olyanokat képzel rólam,amiket bárki tenne is,én is elítélném.
és nem tudom mikor adtam erre okot.
vicces ez az egész,olyan kibaszott jó embernek tartottam magam.de most így két napja ezen rágódva..még a végén elhiszem,hogy igaza van.
ésés imádom a barátaim<3 ha ti nem lennétek,nekem már végem lenne:]
barbunak hogy felhívott,és bár nem bírtam semmi értelmeset mondani a sírástól,nem éreztem magam egyedül:](L)

szóval a szenteste is szépen telt.ajándékok ide meg oda. aztán foskedv.
sosem eszünk együtt egy asztalnál ilyesmi,úgyhogy ezt sem hiányoltam.
de be kell valljam,hogy iszonyatosan féltékeny vagyok azokra, akiknek egyben van a családjuk,és ilyenkor béke van meg boldogság:]
kíváncsi vagyok milyen érzés.tegnap azon tűnődtem,milyen lenne ha anyuék nem váltak volna el.igazából el sem tudom képzelni,még csak kicsit sem. mert nem emlékszem milyen volt mikor még együtt voltak.
3 és fél év,és elköltözünk barbucivaaaaaal:]

jó lenne most valaki..