utolsó képkockája a világnak

 a magány a gazdám,szorosan tart a pórázon
ülök és vodkázom,egyedül libikókázom
egy játszótéren,ahonnan látlak még téged is
vigyázok rád innen,remélem érzed is.

óvatosan figyelem,hogy mit is akarok mondani
ha el is szúrtam valamit,én nem akartam elrontani
te sosem voltál okosabb,te sosem voltál jobb
ez így is marad örökre,ha te így gondolod
de akkor ne te magyarázd meg nekem,hogy mi a világ rendje!

úgy érzem magam,mint egy üres kólás flakon
akin áttapos a sors,mert túl könnyen hagyom
nevezz őrültnek,a fejem úgyis bolond már
csak egy bohóc vagyok a világ cirkuszának a porondján
varázsigét mormolnék,hogy csend legyen és nyugalom
mint egy hamvadó cigarettát,úgy tapossatok agyon

nekem nem számít a bók,a vicc vagy csak puszi
hiszen kitartóbb vagyok,mint a duracell nyuszi
vagy ahogy egy agykurkász mondaná antiszociális vagyok
hogy amíg a srác mással táncol,én egyedül iszogatok
az alagút tetejéről nézem magasról a világot
fülembe súgja egy hang,hogy 'téged meg ki bántott?'

van távol egy hely,egyszer elmegyek majd arra
menj az óperenciához,azt ott fordulj el balra
küldök képeslapot,mindenkinek,rajta egy baromi nagy szívvel
ráírom a hátuljára,hogyha ráérsz,akkor hívjfel
itt a számom bátran télen-nyáron,éjjel-nappal megteheted
ha anyám veszi fel,mondd,hogy a névtelent keresed
tálcán adom magam a világnak,hogy megsemmisítsen
én meggyónnám minden hibámat,de tényleg semmi sincsen

legyél boldog még akkor is ha sírni kell
vigyorogj egyedül hogyha nincs kivel
legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj
legyél boldog még akkor is ha nem muszáj
legyél boldog még akkor is ha meghaltál
örülj annak is ha semmit nem kaptál
legyél boldog még akkor is ha nagyon fáj
LEGYÉL BOLDOG MÉG AKKOR IS HA NEM MUSZÁJ

nevess csak nevess,én már meg szoktam rég,hogy rajtam csak röhögni szoktak,de hát ez a szép!

kb ezeket érzem..ma..most..mostanában