azt hiszed te is rossz felé mész nagy csalódásoktól félsz szárnyal ugrálva szédelegni reménytelen holdtávba lépni kifeküdni a nap hátára nézni hogy világít hátra becsukni az ajtót belefeküdni a lángba ha az élet kicsit is fájna te sem néznél folyton hátra ülni egy tétlen szobába ráhúzni a függönyt a világra ha végleg elmennél egy másik naprendszert kinéznél ami jó messze van innen és ne félj nem fáj minden de mégis valami visszatart a szíved ami pumpálva hajt egyszer úgyis abbahagyja és képeket látsz szerte a világba
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.