https://www.youtube.com/watch?v=nfwWKCRth_A&feature=related
néha..a barátságot nem lehet megkülönböztetni a butaságtól.
ha nem számíthatok valakire,mikor szükségem van rá, mert jobb dolga akad, akkor az nem is barát?
nem tudsz neki hazudni, túl közel van, mintha magadban beszélnél.
amikor azt mondom örökké, úgy is értem. úgy értettem.
nekem kell belátással lennem, nem változtathatom meg a világot, kevesebbet várni másoktól, felfogni, hogy ami lehetetlen, az bizony lehetetlen. aztán bele nézek a tükörbe, és semmi nem olyan mint régen. eltűnt. nem várom a csodákat, értem már mi zajlik itt. de nem izgat, az élet ilyen, és én már tudom. nem fogok bízni. megöltem a lelkem?naés? hurrá.
mert én vagyok a hülye idióta, hogy nem fogom fel, nemde? mert nekem nem lehet a szemembe mondani, nemde? nos akkor majd így, szépen, lassan. és ha már a fél világ elmebetegőrültként néz rám, mert köszönöm ezt elintézted, akkor majd úgy is viselkedem, és mentségem, hogy te bebizonyítottad, hogy az vagyok. máraligvan ebből, nemsokára mindmind elfogy, kellemes. az a probléma a lelkesítő szavakkal, hogy nem csak én tudom, hogy nem igazak. viszont aki nem ismer, márpedig ők sokan vannak, velük könnyebb elhitetni, mégcsak megsem fordul a fejükben, hogy megjátszom magam. ismerhet évek óta, akarom mondani, láthatja milyen vagyok, de nem tudhatja, azt, hogy ki is igazán. akit még nem láttak sírni, mert nincs miért. tehát a legjobb mód a csalódás elkerülésére, ha nem érdekel semmi. márpedig engem nem érdekel.
kevesen maradtak, de még lesznek kevesebben is.
https://www.youtube.com/watch?gl=DE&hl=de&v=g4wCb_kkqvU
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.